Ég veled!

Justin aggódó tekintettel nézett rám , miközben igazából még fel sem fogtam mit mondott. Pár másodperc múlva feleszméltem.
-Ööö, hát, persze! Úgyértem, igen. Igen! - Fújtattam.
-Komolyan? - Nézett rám még mindig aggódóan.
-Igen. Komolyan! - Mosolyodtam rá. Hirtelen a nyakamba esett, és alig akart elengedni. - Ahhh, édes, eressz  el kérlek, nemkapok levegőt. A tüdőmön könyökölsz. - Hörögtem.
-Jézusom , neharagudj. - Engedett el.
-És mikor indulunk? - Kezdtem érdeklődni.
-Hát , szóval.. Holnap reggel. - Hajtotta le a fejét. A szemeim óriásra kerekedtek.
-Mi? De Justin , már 6 óra van! Hogy pakolok el annyi cuccot? - Rivalltam rá kétségbe esetten.
-Segítek. Menjünk. - Kötötte be újra övét , majd a következő pillanatban már újra az úton haladtunk.
-Remélem tudod , hogy most apám nagyon dühös rám illetve rád , ezért nem szólhatok neki. Nem engedne el. Anyu el fog. - Feleltem idegesen.
-Ötletes. Én azt mondom , hogy visszajöttem pár cuccért. - Felelte. Az út tövábbi részében egész csendben voltunk. Mikor a házhoz értünk , Justinnal karöltve siettem a ház bejáratához. Mikor kinyitottam , apa épp nem volt ott. Anyu a nappaliban ült a tv előtt.
-Anyu , Justin eljött pár cuccáért remélem nem baj. - Jelentettem ki , majd halkan odasúgtam hogy beszélnem kell vele.
-Apád elment bowlingozni Barttal , és Lennel. Majd egy óra múlva jön. Mondjad , miért jöttetek igazából. - Felelte teljes tudatában annak , hogy más miatt jöttem vissza.
-Anya. Nagyon szeretlek titeket. De szeretném magam élni az életem. És szeretném látni a világot. A lényeg , hogy holnap elutazom Justinnal. Pontosabban Ázsiába megyek. - Jelentettem ki , mire teljesen elfehéredett. Nem jutott szóhoz vagy fél percig...
-Hú. Tudom , hogy felnőttél. És meg kell adnom a lehetőséget , hogy te dönts. Ha menni szeretnél , hát menj. Tapasztald meg , milyen ez. De tudd , hogy hihetetlenül fogsz hiányozni. Szeretném , ha felhívnál minden egyes nap , hogy tudjam hogy jól vagy. - Próbálta visszafojtani könnyeit. - Szeretlek Esmeralda. - Mondta , majd erősen zokogni kezdett.
-Anyu , nem örökre megyek! - Öleltem át szorosan. - Sietek haza! - Nyomtam puszit könnyes arcára , majd letörölgettem őket. Justin is megsímogatta a vállát , majd felmentünk a szobámba összepakolni. Hamar végeztünk , mert sietni akartam. Justin levitte a már kész bőröndöket a kocsijához. Fejemet a nyakába fúrtam , és az újjaimmal beletúrtam tökéletes hajába. Mielőtt elváltunk volna egymástól , apró puszit nyomott ajkaimra , majd a halkan a fülembe súgta:
"Holnap reggel jövök érted , babe."
Kezemet végígsimítva arcán elengedtem , majd még egy utolsó pillantást vetve rá megfordultam , és besétáltam. Leültem anyu mellé a kanapéra , majd megöleltem. Boldogan akartam elmenni , ezért még órákon át beszéltem anyával , és azthiszem , végülis boldogan mentünk el mindketten lepihenni. Mielőtt lefeküdtem volna , még elmentem venni egy forró zuhanyt , majd belebújtam a pizsamámba. Gyorsan megmostam a fogam , majd a pár méterre lévő ágyamba a szó szoros értelmében belezuhantam. Nem kellett fél perc sem , hogy álomba merüljek. Minden összekuszálódott gondolatom valahogy kisímult. Gyönyörű gondolataimból az ébresztőm rázott ki.Gyorsan lekapcsoltam , nehogy felébredjen apám. Hamar felöltöztem , a hajamat kiengedve hagytam. Alig látható sminkem egy kis púder és minimális szempillaspirál volt. Hamar kész voltam , gondoltam lemegyek még reggelizni. Anyu már lennt volt , és a szokásos kávéját itta. Gyorsan kiöntöttem egy tál müzlit , majd egy kis tejet. Fogtam egy kanalat és bele is kezdtem. Odamentem anyához.
-Apu még alszik , ugye? - Suttogtam a lehető leghallkabban.
-Igen. Tegnap későn ért haza. Bart meghívta őket pár körre. - Forgatta meg a szemeit. Kis ideig csendben voltunk , hamar megreggeliztem , majd betettem a tálat a mosogatóba.
-Anyu , lehozom a cuccom , Jus bármelyik pillanatban itt lehet. Mondtam , és egyenest a lépcső felé vettem az irányt. Óvatosan slasszoltam be a szobámba , majd a lehető legóvatosabban próbáltam levinni a cuccokat. Amint leértem , a telefonom már rezgett , tudtam hogy itt van Justin. Még egyszer megöleltem anyut , majd az ajtó felé indultam. Anya segített kinyitni , majd sietve indultunk az autóhoz. Justin illendően elköszönt anyutól , majd még gyorsan magamhoz rántottam én is. Miután elengedtem magamtól , beszálltam az autóba , még integettem , és dobtam felé egy puszit. Megvárta, míg kiálltunk. Mély levegőt véve Justin felé bólintottam , aki tudta , hogy most már tényleg indulhatunk. Lassan fordultunk , majd a gázba taposva elhagytuk az utcát. Még néztem ahogy anya besétál , majd teljes figyelmemet Justinnak szenteltem.


Sziasztok! Tudom , régen volt rész. Nagyon régen. Én nagyon sajnálom, de annyira kevés időm van, és nem tudom magam tartani a heti részekhez. Sajnálom tényleg, tudjátok hogy nagyon szeretlek titeket! Köszönettel tartozom azoknak, akik így is, mégis kitartottak/tartanak mellettem! Ihlet most nuku, de próbálom visszanyerni az erőmet.  

Bieber, vagy apa?

Reggel nagy zajra ébredtem. A szó szoros értelmében kivertek az ágyból. Amint föleszméltem , apa dühös tekintetével találtam magamat szemben. Nem értettem , mi történik.
-Talán ha nem a bulizással és fiúzással töltötted volna a szabadságod , most nem lennél ekkora bajban! - Ordított lenézően apa.
-Peter nyugodj meg , meg tudjuk ezt beszélni. - Próbálta csitítani anyu , mire még jobban dagadtak ki az erek a nyakán. Hatalmas keze elindult , és egyenest arcomba csapódott. Éreztem , ahogy a nyoma kezd kirajzolódni a bőrömön. A szemem könnybelábadt , de feltápászkodtam. Hagytam , hogy az a pár csepp végigfollyon arcomon.

 

-Tudod miken mentem keresztül az elmúlt hetekben? Ott voltál , mikor megtudtam hogy meghallt Talia? - Remegtem könnyeimet visszafolytva.- Ott voltál , mikor pisztolyt fogtak a fejemhez , azt ordítva: "Kussolj ribanc!"? Ott voltál , mikor az autó belezuhant velünk együtt az árokba? Nem. Tudod ki volt ott? Justin. És ha ő nem lenne , már rég a föld alatt rohadnék , és ti mit sem sejtve ülnétek a tv előtt. - Mondtam szarkasztikus mosollyal. Ahogy a könnycseppek lehullottak az arcomól , óvatosan megdörzsöltem a szememet , és újra ránéztem. Anya mögötte állt , hitetlen tekintettel nézett hol rám , hol rá.
-És mégis kinek az oka hogy megtörtént mindez? Csak nem ez is Bieber érdeme? Ha ő nem lett volna itt , te nem kerültél volna ilyen helyzetbe. A legnagyobb hibám volt hogy beengedtem a házba. 
-Ha nem ismerem meg , sosem tudom meg  , milyen a világ. És tudod mit , apa? A legnagyobb hibád hogy nem tudsz élni. - Feleseltem újra. -Most elmegyek. 
-És mégis hova gondolsz?
-A pasimhoz. Ne várjatok. - Léptem el apa mellett , majd anyu felé fordultam , rápillantottam , majd fejemet lehajtva elhagytam a szobát. Gyorsan szaladtam a lépcsőn , mikor kiértem , rögtön rohanni kezdtem. A levegő tiszta volt. Nagyot szippantottam , majd egy bokor mögé bújva tárcsázni kezdtem Just. Vagy nyolcszor kicsengett, de végül feladtam. Elemeltem a fülemtől , majd kinyomtam. Csak arra tudtam gondolni , mégis mit csináljak most. Felhívtam Michelle-t , hátha ráér. 3 csengés után fel is vette.

-Ó, te még élsz? - Szólt bele szarkasztikusan a telefonba.
-Túlságosan is. Van mára programod? Tudod , szükségem lenne a segítségedre. - Feleltem reménykedve.
-Ráérek. Gyere át!
-Rendben, sietek. - Válaszoltam , majd  letettem a telefont. Egy pillanatig csak álltam , majd mikor eljutott Mitch parancsa a fülemig , feléjük vettem az irányt. Út közben csak arra gondoltam , vajon mi lehet Justinnal. Nem vette fel , és mint minden barátnőt , engem is aggaszt. "Teljesen összekuszálja minden gondolatom ez a kölyök. Ilyet még senki iránt nem éreztem." 
Csodás eszmecseréimből egy oszlop ébresztett fel , ugyanis annyira elkalandoztam , hogy egyenesen nekifejeltem. Kicsit megszédültem. Egy pár másodpercre leguggoltam , majd óvatosan felállva folytattam az utam. Pár lépésre Mitch-ék házától már láttam ,hogy nyílik az ajtó. Ki is lépett Mrs.Tökély. Gyorsan odarohanva hozzám szorosan átölelt. Nagyon jól esett. 
-Mit csináltál a fejeddel? - Nevetett rám.
-Az, az az oszlop volt. - Fordultam vissza gyilkos tekintettel az út másik oldala felé.
-Hát , nem tudom mire mennék a szerencsétlen formád nélkül. - Nevetett fel újra.
-Ha nem lenne a szerencsétlem formám , akkor John Palmer nem kért volna fel táncolni harmadikban, emlékezz csak. - Vágtam vissza.
-Menjünk be , majd kapsz valamit a fejedre , ez borzalmas. - Röhögött ki harmadszorra is, majd megfogva a kezemet behúzott a házba. - Nyugi , anyámék nincsenek itthon. - Mutatott az ablak előtti üres parkolóhelyre.
-Ja, nem azért aggódom. - Feleltem hamis mosolyt erőltetve az arcomra.
-Mi a baj? - Fordult felém.
-Tudod ma összevesztem apuékkal. És aztmondtam , hogy elmegyek Justinhoz. De hívtam , és nem veszi fel. Szóval most eléggé ideges vagyok emiatt. - Feleltem.
-Biztos minden rendben van , és egyébként is , nemhiszem, hogy Bieber az a fajta srác , akit meg kell védeni. - Nyugtatott meg. 
Megpróbálom mégegyszer felhívni. - Jelentettem ki. Gyorsan kis is keresten a nevét , majd tárcsázni kezdtem. Pár csnegés után fel is vette.
-Héj Shawty, hol vagy? Neharagudj hogy nem vettem fel , épp tárgyaltam a turnészervezőnkkel. Érted megyek , jó?
-Ahh Justin. - Fújtam ki a levegőt. -  Most épp Mithcelléknél. Dehogy haragszom. Rendben , siess. Szeretlek. - Feleltem.
-Szeretlek. - Tette le végül.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Lehuppantam Mithc-ék kanapéjára , és elmosolyodtam. Úgy nézhettem ki , mint aki elég rendesen betépett. Mitchell csak nevetett , majd lehuppanva mellém folytattuk tovább a trécselést. Azalatt a fél óra alatt A-tól Z-ig kibeszéltünk mindent és mindenkit. Csak az csengő zavart meg minket. Szép kényelmesen felálltam , majd óvatosan a bejáratig lépkedtem. Kinyitva Justin tökéletes arcával találtam magam szembe , aki mosolyogva, egy szál rózsával a kezében állt ott előttem. Nem kellett fél másodperc sem , teljes erőmmel a karjai közé vetettem magam. Mintha egy éve láttam volna utoljára. Nevetett , hogy mennyire remegtem , és a szívem csak nem kiugrott a a helyéről.
-Hiányoztál. - Nyomott egy hatalmas puszit a homlokomra , majd kezével óvatosan felemelte a felejm.
-Te is nekem. - Néztem gyönyörű szemeibe. Lágy csókot nyomott a számra , majd óvatosan elváltunk egymástól. Justin még köszönt Mitchnek, kicsit még csevegtünk , és szép lassan kisétáltunk a ház elé. Ott még megöleltem jó szorosan , majd nagy sóhajjal kinyitottam a kocsi ajtaját. Még az ablakból löktem neki egy puszit , és Justin óvatosan kihajtott. Az utat végigbeszéltük , de egy váratlan pillanatban Justin lehajtott az útról , és megállt.
-Esmee , valamit el kell mondanom. Vagyis kérdeznem kell valamit. - Nézett ideges tekintettel szemeimbe , majd megharapta ajkát. - Ma beszéltünk erről a szünetről. Scooter , és igazából én szerintem is itt az ideje újra dolgozni. A turném következő állomása viszont Ázsia. Szóval , arra gondoltam , hogy talán, ha lenne kedved, szóval..
-Justin bökd ki! - Kiáltottam rá.
-Lenne kedved eljönni velem?




 Sziasztok! HAALMAS BOCSÁNATKÉRÉSSEL TARTOZO. NEHARAGUDJATOK , SAJNOS FELELŐTLENÜL KEZDTEM BELE EBBE. MOSTANTÓL PRÓBÁLOK MINDEN HÉTEN ÍRNI , HA NEM MEGY 2 HETENE. NAGYON FONTOSAK VAGYTOK NEKEM , DE ELVESZTEM TELJESEN. MINDEN TÉREN KEZDEK SZÉTCSÚSZNI , DEPRÓBÁLOK JAVÍTANI EZEN. 5 komment és következő! BOLDOG KARÁCSONYT, nagyon imádlak titeket , sajnálom! <3

Anya , Apa?

FIGYELEM! A RÉSZ +18-AS! OLVASSA MINDENKI A SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE! 


Már nagyon közel voltam a pillanathoz , amikor azt mondom igen. Féltem , hogy megbánom , de közben vonzott az érzés megismerése. Bár az "elsőre" nem emlékszem. 
-Jus.. én.. -fújtattam két nyögés között - Nem.. ne.. ne hagyd abba. - Estem végül újra rá. 
-Tudod , azt mondtam hogy lefeküdtünk , mikor nem emlékeztél. Hazudtam. Csak smároltunk , de én sem voltam idióta barom. Nem  akartalak megbántani. - Szűrte ki fogai között.
-Felejtsük el. Nem haragszom. - Mosolyogtam rá két csók között.
Heves csókcsatánkat újra folytattuk. Ezúttal már a textil is lekerült. Rajtam csak a fehérneműm volt , Justinon még rajt volt a farmerja. Eszméletlenül kidolgozott felsőtestét csak az utcáról besütő lámpák világították. Meg kellett érintenem. Tökéletes volt..

Szeretem...

Örörkre..

Justin nyelvével küzködött a bejutásért , én pedig nem akartam ellenálni , szabad utat adtam neki. Eközben persze forgolódtunk össze vissza. Néha felül volt , néha alul. Néha ő parancsolt , de nem hagytam magam én sem.

Mikor végre megvolt a kényelmes póz , egy pillanata elváltak ajkaink , de csupán míg Justin levetette a nadrágját. Most már tényleg csak miliméterek választottak el tőle. Óvatosan kezdet csókolgatni. Először csak az arcom , majd egyre lejjebb indult. A nyakamra apró puszikat hintett , minden mozdulatomat követte szemeivel. Újra lefelé kezdett mozdulni. Most már a kulccsontomat csókolta , majd kis idő után jöhetett a fiúk menyországa. A melltartót óvatosan lefejtette rólam , majd csodálta nem túl nagy , de formás melleimet. Nagyon tetszett neki. Apró csókokkal borította be , óvatosan simított végig rajtuk. Újra lejjebb ért , most már a hasamon éreztem ajkait. Megőrjített , a hatalmába kerített. Tudtam , innen nincs visszaút , átadtam magam teljesen. Újra lejjebb csúszott , a nőiességemhez ért. Óvatosan fejtette le rólam a bugyit , majd apró puszikat nyomott szeméremajkaimra. Teljesn elfogott a gyönyör , nem bírtam tovább. Megfogtam a rajalévő rövid alsót , és hamar le is fejtettem róla. Még egy apró csókot nyomva ajkaima csak suttogta:

-Óvatos leszek. - Mosolyodott el. Csak bólintottam egyet , majd nagy levegőt véve vártam hogy mi történik. Férfiassága  teljes méretét belémhelyezte. Az első pár mozdulat fájt , de a fájdalmam el is illant pillanatok alatt. Hihetetlen érzés volt. Vagy egy órán kezesztül tartott , majd mikor már mindketten elfáradtunk , abbahagytuk. 

"Pont ilyennek képzeltem. A szerelmemmel , egy romantikus éjszakán. Ha már az életem romokban hever , had örüljek a kis dolgoknak. Bár megjegyzem , nem tudom mi az ideális , de Justin férfiassága hatalmas volt" - Nevettem fel gondolataimon , mire Justin egyből odafordult.

-Tarthatnánk  majd ismétlést. - Mosolygott kaján vigyorral arcán.

-Megtörténhet. - Mosolyogtam. 

-Szeretlek Es. - Suttogta halkan a fülembe. 

-Én is téged Justin. - Válaszoltam.Fejemet ráhajtottam mellkasára , ő pedig kezével tartott. Majdnem teljesen elaludtunk , mikor hangos dörömbölésre lettem figyelmes. Jus is hamar kapcsolt , ígykippanttantunk az ágyból , felvettem egy toppot és egy bugyit , Justin pedig egy boxert. Megfogta a kezem , majd óvatosan lépkedtünk lefele a lépcsőn. Átkarolta a derekam , és egy lágy puszit nyomott az arcomra miközben nyitottam az ajtót. 

-Szia drágám hazaj....... - Áltt meg anya és apa előttünk. Justin egyből kapcsolt , és elengedett óvatosan.

-Anya , apa , ööhm , mit kerestek itt? - Kerestem a megfelelő szavakat , bár azthiszem csak habogtam össze vissza.

-Itt lakunk talán , édesem? - Értetlenkedett anya.
-....Persze..- Kapcsoltam.
-Látom jól kijössz Justinnan. Pedig úgy szapultad még jó pár hete. - Mosolygott anya , Justinra pillantva. 
-Hát.. Ami  azt illeti.. Igen. Most.. Nagyon jól..- nyeltem - Kijövünk.. - Fejeztem be. Justin persze csak nevetett , így ahogy beinvitáltam anyuékat  egyből nekiestem. 
-Nem tudhatnak meg semmit , érted? Mert alig gyakoroltam mostanában , és ki is utálnak a házból.
-De hisz mindennap órákat voltál a zongora előtt. - Nem értette.
-Az kevés. Vagy 6 órát kéne ott csücsülnöm naponta. De már nem akarom. Nem bírom. Túl sok érzelmet vált ki belőlem , és.. csak .. nemmegy. - Fújtattam. Justin átkarolt , majd mielőtt belekezdtem volna megállított.
-Már felmentek.De Esmee...- Pillantottt rám. - Veled akarok lenni örökre. - Motyogta. - Megcsókolhatlak? - Nézett le ajkaimra.
-Milyen emner lennék ha nemet mondanék? - Engedtem kérésének , majd egy apró csókot adott. Felmentünk , majd óvaosan belopóztam Justinhoz. Ott aludtam. Óvatosan beburkoltam magam a meleg takaróval , majd derekamra téve erős kezeit aludtunk el. 

Sziasztooooook! Nagyon sajnálom , de még az egy héten egy rész sem akar összejönni. Nem tudom mit tegyek. Kezd elmenni az ihletem , de úgyérzem még nincs itt az ideje hogy befejezzem. Ti hogy vagytok vele? A következő részt szeretném a fantáziátokra bízni. AKI ÚGY ÉRZI HOGY TEHETSÉGES AZ ÍÁSHOZ , ÉS SZERETNÉ A SZTORIMAT EGY RÉSSZEL GAZDAGÍTANI AZ ÍRJON FACEBOOKON EGY SZTORIT , ÉS KIVÁLASZTOM A LEGJOBBAT!!


 MUSZÁLY EZT TENNEM. EGYRE KEVESEBB KOMMENTET KAPOK , AMI AZT JELENTI HOGY KEVÉS ÉRTELME VAN FOLYTATNOM! HA AKARJÁTOK HOGY FOLYTASSAM KOMMENTELJETEK , MA NINCS KOMMENTHATÁR. AKI ÚGY ÉRZI HOGY SZERETNÉ MÉG OLVASNI A BLOGOM KÉRLEK ÍRJON EGY KOMMENTET. KÖSZÖNÖM. Imádlak titeket! Love , xoxo 

Farrah

Akarlak

Justin Bieber:


Amint megláttam , nagy kő esett le a szívemről. Bár nem nyugodtam meg teljesen , örültem hogy megtaláltam. Kezdett frusztrálni a gondolat , hogy túl békésen pihen , és aggódni kezdtem. Óvatosan átlépve a küszöböt az ágyhoz léptem. Szemeim elkerekedtek. Mély álomba merülve teste alig mozdult. Kezéből kigurulva az ágy mellett talált dobozra néztem , majd elszörnyedve jöttem rá mit is tett. "Hogy lehetek ilyen figyelmetlen? Nem veszíhetem el , mióta itt van kezdek megjavulni. Érzem hogy jobb ember vagyok. Most nekem kell a hősnek lennem!"
"Az ő hősének". - Mondtam ki végül hangosan a szavakat. Leülve mellé , próbáltam ébresztgetni. Nem reagált. Kezdtem kétségbe esni , de az ösztöneim azt súgták hogy nem hagyhatom ennyiben , most nem várhatok a csodára. Soha nem tettem volna ilyet senkivel , de most megkellett tennem , hogy biztosra menjek. Mutatóujjammal az ajkához nyúltam , óvatosan kinyitottam a száját , és ujjamat lenyomtam a torkán. Szörnyű volt , de meg kellett tennem. Hirtelen a merev teste újra megmozdult , és szemei kipattantak. Felült , és öklendezni kezdett. Szörnyű volt látni a szenvedését , de mégis annyira öültem hogy láthatom. Amint újra levegőhöz jutott megöleltem. Erősen szorítottam. Nem akartam elengedni.
-Justin miért csináltad ezt? - Faggatott kezeim rabságában.
-Megijesztettél. Azthittem butaságot csináltál. Elmentél , azelőtt hogy megmagyarázhattam volna bármit is.
-Eszerűen csak úgy éreztem a földbe tiportak. Fájt mindenem , rossz volt a kedvem , bevettem egy gyógyszert.
-A lány miatt akit láttál? - Engedtem el a szorításból. - Monica. Vele ne foglalkozz. Csak a pénzemért szeretett , most sem sajnálatból jött. Csak kellett volna neki pénz. Nem adtam és le is lépett. - Magyaráztam el a helyzetet.
-Szóval nem is szereted már?
-Volt mikor szerettem , de kihasznált és átvert. Így kidobtam , és nem is hiányzott.
-Képes voltál csak miattam kiszökni a kórházból?
-Te is ezt tetted. - Fogtam meg a kezét. Összekulcsolva enyémmel szorítottuk egymásét.
Pár néma másodperc után megszólalt:

-Szeretlek. - Mondta ki teljesen tisztán. A fejemben csengett a szó , de hamar kiböktem:
-Én is szeretlek. - Ajkaimat óvatosan az övéire helyeztem. Teljesen igaz volt. Újra felcsendült gondolataim közt a dal , amit zongorázott. Gyönyörű volt...

                                                                 ..Épp akár csak ő.

Heves csókcsatába kezdtünk. Vad volt , mégis érzéki. Kezemme végigsimítottam egész testén. Majd beleremegett. Óvatosan elfektettem , majd újra táncot lejtettek nyelveink. Más volt mint eddig. Annyira akartam őt , mint még soha. A szívem majd kiugrott a helyéről. Heves nyögések hagyták el telt ajkait , majd mélyen a szemembe nézett. Csak nézett , mintha értené mi  zajlik most a fejemben. Gyönyörű mosolya lenyűgöző volt. Boldog voltam , hogy ő az enyém , és csak az enyém. Fájt hogy nem voltam az elejétől mellette , épp ezért legbelül még most is emészt a gondolat. Gyönyörű , dús barna hajából kiválasztottam egy tincset , majd elkezdtem játszadozni vele. Imádok a hajával játszani.Ő pedig csak símogatta az arom , és mosolygott. Szemei is mosolyogtak. Nem akatam mást , csak érezni hogy itt van. Erűsen húztam magamhoz. Fejét óvatosan a mellkasomra helyezte. Puszilgattam , ölelgettem. Az illata vadító volt , ajkai a legkívánatosabbak. Csókoltam volna , amíg csak tudom. Nem akartam elengedni egy percre sem.

Esmee Rune:


Justin őrületesen csókol. Nem szerettem volna kiszabadulni a karjából , szerettem volna örökre a rabja maradni. Heves csókcsatánk után alig kaptam levegőt , de mégis boldog voltam. Meggyötört arcán látszott , mennyi erőfeszítés árán van most itt. Azthiszem jogosan ítélem el magam , amiért kétségbe vontam hogy szeret. "Melyik fiú tatana ki egy lány mellett ezek után? Miattam majdnem megölték. És még én voltam felháborodva. Hülye hülye hülye!" - Pofoztam magam gondolataimban. Meg kell becsülnöm ahogy lehet. Ő a legjobb barátom , a szerelmem , még egy tstvért is képes vagyok benne felfedezni. Kezeimet végig simítottam arcán , tekintetemet mélyen moyoróbarna szemeibe fúrtam.

Elképesztően gyönyörű szemei vannak. Sosem láttam hasonlót. Már az első pillantásakor feltűnt hogy milyen szép. Nagyon kívántam őt. Sőt , akartam! Csak magamnak. Tudom önzőség , de akkor sem tehetek róla. Ilyen a szerelem. Újra csókcsatába kezdtünk , majd óvatosan kezdtük lefejteni egymásról a ruhát. Ekkor kezdődött csak a java...


Sziasztok! Először is , sajnálom hogy nem írtam , de nem volt időm sem , sem ihletem. De ígérem ezentúl minden héten írok! Nem lett meg a komment , így újra 5-re csökkentem a kommenthatárt. NAGYON KÖSZÖNÖM A MEGÉRTÉSETEK , IMÁDLAK TITEKET! <3

Múlt vagy , édes

ELŐSZÖRIS! Amit most leírok , az nem a legjobb hír. Tudjátok , én koleszos vagyok , és olyan iskolába járok , ahol hétköznap semmi szabadidőm nincs , illetve az amikor alszom. Nem tudok jobb megoldást , csak azt , hogy ezentúl minden péntek , legrosszabb esetben szombaton írok új részt. Meglehet , ha beteg vagyok , vagy épp valami csoda folytán felszabadulok akár egy órára is , írok részt. Nagyon hálás vagyok mindenért , remélem , emiatt nem fogtok megutálni. NAGYON SZERETLEK TITEKET , KÖSZÖNÖM! <3 6 komment és következő.:)

Egy fehér szobában ébrdtem. Szemem sarkából egyből megpillantottam egy szőke tincset. Anya. Mikor észrevett , rögtön odajött.
"Kincsem , bár most nem lehetek veled , tudnod kell , hogy iszonyatosan büszke vagyok rád. Hős vagy , megmentettél egy életet. Bár most nem foghatom a kezed , nem szoríthatlak magamhoz , mégis , így is nagyon szeretlek , és hihetetlenül hiányzol. Apa is szeret , Tal is szeret. Nem adhatod fel , és maradj ilyen erős." - Hallottam a szavakat , majd még egy pillantást  vetve a gyönyörű családomra visszahunytam pilláim. Apró zörej zavart fel , majd mikor már tudatosult bennem hogy nem tudok viszaaludni , óvatosan kinyitva szemem újra "felébredtem".
-Bátor hölgy ön , Miss.Rune. - Szólt hozzám egy magas , kékszemű , fehér ruhás férfi , aki bizonyára orvos lehetett.
-Köszönöm. - Válaszoltam rekedten.
-Mr.Bieber már jobban van. Már felébredt egy órával ezelőtt.
-Láthatom kérem? - Kérleltem bizakodva.
-Sajnálom , de önnek még nem szabad innen felkelnie. Rengeteg fájdalomcsillapítót kapott , most nem érez semmit. Ha most felállna rögtön a földre zuhanna. - Mondta Dr.Vinston , amint a névjegytáblájára volt írva. - Talán a barátja , Mr.Twist bejöhet. - Folytatta. Bólogatással nyugtáztam , hogy rendben. Az úr egy pillanat alatt a folyosón termett , majd újra nyílt az ajtó , ezúttal Twist lépett be rajt. Rögtön odajött , és magához szorított.
-Sajnálom , hogy nem értem oda időben. Az egész az én hibám. - Szánakozott.
-Lil , semmi baj , jól vagyok. Justin hogy van? - Néztem rá kétségbeesetten.
- Ő.. most elaludt. A 312-ben van , már felkelt , nem nagy lett baja szerencsére. - Nuygtázta Lil. Hatalmas kő esett le a szívemről. Szerettem volna látni. Zavart hogy gátolnak benn. Pár perc után , leküldtem Twiset egy pohár teáért. Persze csak hogy ki tudjak jönni. Miután kiment , elkezdtem próbálkozni a felállással. Pár próbálkozás után sikerült felkelnem , az infúzióval együtt kicsoszogtam a kórteremből. Pár lépést megtéve meginogtam , de újra próbálkoztam. Odaértem a 312-es szobához. Először az ablakon néztem be , ahol megpillanottam a korántsem alvó Justint egy Sötétbarna , göndör lánnyal. Ismerős volt , egyszer talán volt nálunk mikor Justin bulikat szervezett. Akaratlanul is úgy éreztm hogy megaláztak , és  utam immár a mosdó felé vezetett. Ahogy beértem , az összes tűt kitéptem a karomból , leszedtem minden kötést. Kirohanva a mosdóbol egy volt a célom. Hazamegyek. Sikeresen kikerülve minden orvost , ápolót , takarítót szaladtam le a lépcsőn. Az eső esett. Pompás. Hangulathoz illő idő. A füves részen elcsúsztam , a térdem kicsit lehorzsoltam. Nemtörődve a fájdalmakkal szaladtam tovább mezitláb a szakadó esőben. Szerintem felfáztam kicsit. A beton az beton. Mikor végre beértem az ajtón , kicsit furcsa érzésem volt. Mintha minden ellenem szövetkezett volna. De nem akarom újra elkövetni azt az őrültséget mint a múltkor. Büszkén viselem hogy megaláznak , hogy megtaposnak , hogy bántanak.  Vajon miért kapom ezt? Miért nem vagyok elég jó Justinnak? Egyáltalán érdeklem? Hasítottak el mellettm a gondolatok , melyekben elmerülve lezuhanyoztam. Ahogy elment a gyószerek hatása , újra fájtak a sebeim . Gondoltam nem lehet bajom egy kis fájdalomcsillapítótól. A még Taliaéból megmaradt morfium tabletta egyik felét lenyelve fküdtem az ágyamba. Hamar hatott , el is aludtam tőle.

Justin Bieber:

Mikor felébredtem senkit nem találtam itt. Kis idővel Lil jött be , majd aggódva kérdeztem:
-Esmee felébredt? Jobban van már?
.Justin , ő még nem.. még nem ébredt fel. Sok gyógyszert kapott , és sok traumát élt át. Az orvosk bíznak benn hogy felébred , de az is lehet hogy kómában van. - Felelte Lil. Ahogy kimondta , mintha egy késszúrás vágott belém a felismerés. Mekkora egy idióta vagyok. Tönkre teszem. Muszály megkeresnem , és tudatnom vele hogy itt vagyok. De ezután a nyugtató hatására el nyomott az álom. Mikor újra nyitva volt a szemem , Monicaval találtam magam szembe.
-Mitörtént édes? Ha hamarabb értesülök , előbb jövök. - Próbált aggódó tekintettel nézni rám , de túl jól ismertem
-Mi történt Nicky , csak nem lettem hirtelen fontos neked? - Gúnyoltam ki.
-Mindig is az voltál édes. Viszont most kéne egy kis pénsz. Tudod akarok venni magamnak egy pár cipőt. - Jelentette ki.
-Nem vagyok édes , vagyis neked nem. Volt idő amikor képes lettem volna szeretni téged , de most látni sem akarlak. 
-Szánalmas vagy Bieber. Pedig kelleni fogok hidd el. Jobban mint az a kis szentszűz. - Fakadt ki , majd kirszáguldott a szobából. Lil épp akkor rohant be.
-Tesó , Esmee felébredt , de elszökött. - Zihált.
-Mivan? - Értetlenkedtem.
-Hozzád akart jönni , de nem engedték , de most sehol nem találom. - Fejtette ki.
-Látta Nickyt. Haza mehetett. Lil szedd le rólam ezt a szart , megkeresem. Nem engedem el újra! - Parancsoltam Twiste. Leszedett mindent  , majd rohatntunk az autóhoz. Vagy 200-al mehettem , nem érdekelt senki és semmi. Majd kitörve a ház ajtaját rohantam egyenest az emeletre. Tudtam hogy ottlesz. Mikor beértem a szobájába.....

Bátor

FIGYELEM! A BEJEGYZÉS EZEN RÉSZEBEN TRÁGÁR SZAVAK VANNAK! OLVASD FELELŐÉGGEL! 


Rohantam ahogy csak tudtam. Nem érdekelt semmi , és senki. Vagyis csak egy dolog. Justin. Nem akartam , hogy újra meg kelljen mentenie. Nem akartam , hogy újra nekem essen bajom. Nekem kell most a talpamra állnom , és őt kell megvédenem. Apám nem hagyott volna békén , míg meg nem adom magam. A lábaim már kezdték feladni a harcot. Az erdő szélén , a semmi közepén , egyedül. Különleges érzés kerített magába. Mintha bátor lennék. Meg akartam találni az apám , hogy én magam intézzem el a problémákat. Egyenest az ellenkező irányba fordulva trappoltam vissza a házunkig. Tudtam , hogy Justin bajban van. Mielőtt a házunkhoz sétáltam volna , felhívtam Twistet , tudtam hogy most csak ő segíthet. 

-Lil? - Szóltam bele halkan a telefonba. 
-Es , te vagy az? - Kérdezte. 
-Igen. Figyelj , azt hiszem Justin hatalmas bajban van. A házunkhoz kell jönnöd , hozz segítséget. Az apám van minden mögött , ezért muszály bemennem. Siess. - Mondtam neki , majd mielőtt válaszolni tudott volna , letettem a telefont.
 A melltartómba rejtettem , nehogy rájöjjön hogy itt van nálam. Odarohantam a házhoz ,és az ajtót úgy csaptam ki , hogy majd kiszakadt a falból. 
-Hol van Justin? - Ordítottam rá a fotelben ülő férfira.
-Tudtam , hogy ide fogsz jönni. A barátod fennt van , épp a barátaimmal társalog. - Mosolyodott el gúnyosan.
-Te szemétláda! - Ordítottam rá , majd rohantam fel a szobájához. Ahogy kicsaptam az ajtót , egyből elszörnyedtem. Justin alig volt eszméleténél , testét vágások borították mindenhol. A két nagydarab férfi ismerős volt , nem tudtam honnan , de az egyikük felismert.

-Jaj édes , hát megint találkoztunk? Mikor utoljára láttalak a zsaruk vittek el. De most nincs itt se apuci , se anyuci , senkisem aki megvédjen. A barátodat most leckéztetem. - Közeledett idegesen a hatalmas fickó , majd egy hatalmas pofont adva a fölre taszított. - Legközelebb majd nem lesz ekkora szád , ribanc. - Köpött mellém.
-Inkább szúrnám magam agyon , mint hogy az ocsmány képeteket kelljen látnom. Undorító mocskok!- Ordítottam torkom szakadtából.

Rápillantottam Justinra , szememet egyből ellepték a könnyek. Mellkasa alig emelkedett. Tudtam , ez az egész az én saram. 

Gondolataiba merülve észre sem vettem , hogy a férfi újra csapást mért rám , majd csak a csattanást éreztem. Leborultam a földre , testem már nem bírt ellenálni. Hallottam ahogy belép Em.
-Elég lesz Ray , sokat kapott. Még szükségem van rá. - Hallottam , ahogy felnevet , majd megszakadt a kép.

Az ágyon fekve eszéltem fel , Kezeim összekulcsolva voltak a felej fölé erősítve. Nagyon húzta a karomat , de tudtam , nem szabad erre gondolnom , Justinnak szüksége van rám. Mellettem feküdt mostmár , halkan szuszogott , néha felsziszegett. Felém fordította a fejét , majd halkan odasúgott.
-Sajnálom Esmee , nem tudtam megállítani. Én csak..
-Justin ne beszélj. Meg fogunk menekülni , rendbejössz. Miattam ne aggódj , túl leszek ezen is. - Súgtam úvatosan a fülébe majd apró csókot próbáltam adni arcára. Nagy nehezen sikerült , ekkor léptek be a szobába. 
-Kicsim , most játszunk egy kicsit. Lehet hogy kicsit fájni fog , de hidd el , mi élvezni fogjuk. - Mosolygott gúnyosan Em.
-Nem vagyok , soha nem leszek a kicsid. Te sosem leszel az apám te rohadék. - Köptem neki a szavakat.
-Nem beszélünk így a szüleinkkel , drágám. Simította végig rideg kezét arcomon , majd hatalmas pofont adott.
-Nem vagy a szülőm te szemét. - Mosolyogtam rá.
-Ray , tanítsd meg kérlek , hogy nem szájaskodunk. - Mutatott a nagy fickóra.
-Nem kell kétszer mondanod főnők. - Mosolygott mocskos , kaján vigyorral a képén.
A ruhámat , mint egy papírt tépte le rólam. Próbáltam rugdosni , sikítani , hátha meghallja valamelyik szomszéd. Nem eresztett , erősebben szorított , amitől alig kaptam levegőt. 
-Fogd be a pofádat , ha nem akarod hogy a kis barátodnak nagyobb baja esssen. - Ordított rám. Szemem újra könnybe lábadt , majd könnyeim patakban kezdtek folyni az arcomon. A férfi teljesen rám mászott. Fogdosott , csókolgatott. Belém harapott , több helyen mély sebet ejtve a nyakamon . Irdatlanul fájt , de ha nem én , Justin fogja megbánni. Nem akarom elveszíteni. Ahogy a nagy melák próbálta levenni a melltartóm , a telefonom megcsúszott , és kiesett onnan.
-Mi a franc? - Állt meg Ray.
-Mi bajod van Ray? - Rivallt rá Em. 
-A ribancnál volt egy telefon. - Kapta fel.
-Kit hívtál fel? - Nézett rám Em. Csak bólogattam , mire odajött és a hajamat tépve ordított. - KIT HÍVTÁL FEL TE KURVA? 
-Senkit , esküszöm senkit. - Kiabáltam torkom szakadtából. Csak lihegtem könnyes szemekkel. A tökéletes időzítés most sem hagyott cserben. A távolból szirénát hallottam , tudtam , ide jönnek. 
-Ez ránk hívta a zsarukat! - Ordított a másik hústorony. Em ütni kezdett , az arcom már véres volt , de tudtam , megmenekültünk. Nem érdekelt mit tesz , lebukott.Kétségbe esettel próbált agyonverni , de mikor már hallotta ahogy betörik az ajtót , tudta , felesleges. Mire kettőt pislogtam , a rendőrök már a földre is terítették őket , Lil hozzánk sietett.
-Lil , segíts Justinnak , neki sörgősen orvosra van szüksége. - Suttogtam neki.
-Tiszta vér vagy! Neked is segítség kell gyorsan , orvost! - Kiáltottki az ajtón. 
-Köszönök mindent. - Mosolyogtam rá. 
-Nagyon bátor vagy , Esmee. - Simította végig kezét arcomon. Lassan lesütöttem a szemem , a hangok is eltompultak. 


SZIASZTOOOK! <3 NAGYON KÖSZÖNÖM A KOMMENTEKET , NE HARAGUDJATOK , HOGY MOST TUDTAM HOZNI A RÉSZT. SAJNOS KÉSZÜLNÖM KELL , EGY HÉT ÉS ÚJRA SULI. TUDJÁTOK HOGY NAGYON SZERETLEK TITEKET ÉS NAGYON HÁLÁS VAGYOK MINDEZÉRT! EZT TI CSINÁLTÁTOK! TI MIATTATOK ÍROK! KÖSZÖNÖM! <3

Veszélyes?

Reggel erős zajra ébredtem. Egy vontató állt az autó előtt , Justin beszélgetett egy idegennel , én megdörzsölve szemeimet felültem az autóban. A levegő eléggé lehült , kezemmel öleltem magam , így melegedve. Lenyomva a kilincset kinyitottam az ajtót. Óvatosan kikászálódtam az autóból , majd egy két ásítás közt elindultam. Ahogy arréb léptem , szörnyülködve pásztáztam végig az autón , ami felismerhetetlenül eltorzult a zuhanástól. Mint egy villám hasítótt belém a tudat , hogy mi is történt tegnap. Bizonyára megrémültem , ezért kaptam sokkot. Odasétáltam az férfihoz és Justinhoz.
-Felkeltél édes? - Nyomott mellkasához erősen Justin.
-Mikor megyünk haza? - Kérdeztem egy mosollyal nyugtázva a bókot.
-Most ért ide a vontató , beülhetünk , és visznek is minket. - Adott választ kérdésemre.
A pillanat erejéig nagyot sóhajtottam , de sajnos majd félrenyeltem mikor feleszméltem , Em még nálunk van. Ha az a senkiházi ezután is azt gondolja hogy megbocsájtok , akkor rohanhat az útleveléért , mert ha nem én , Justin biztosan elintézi. Talán 2 hete még úgy gondoltam , hogy félek apámtól , de mióta Justin visszatért semmi kétségem hogy veszélyesebb , mint bártki. Engem nem bánt , vagyis remélem. Még nem felejtettem el , mit tett velem. Mély gondolataimból ő rázott ki.
-Min agyalsz baby? - Húzta fel kérdően szemöldökét.
-Mit fogsz tenni , ha találkozol vele?
-Nem fogja megúszni amit veled csinált. - Szegezte erősen a tekintetét rám.
-Ugye nem ölöd meg? - Néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Megérdemelné. - Fordult az ablak felé , majt kirántott zsebéból egy dobozt. Kiszedett egy szál cigit , majd meggyújtottta.
-Mióta cigizel újra?
-Nem újra , és nem állandóan , csak alkalmi dohányos vagyok. - Javított ki , majd fújta ki a füstot a száján. Pár perc erejéig csöndben voltunk.

Justin kihajította a csikket az ablakon , majd elővéve telefonját Scoo-val kezdett beszélni.
Az út további része elég unalmasan telt , próbáltam magam szórakoztatni kevés sikerrel , majd hirtelen megcsörrent a mobilom. Előkotortam a zsebemből , feloldottam a zárat , majd fürkésztem a feladót. Mint kiderült , üzenetet kaptam.


Feladó: Mitch
Basszus hol vagy , átmentem de egy ilyesző faszival találtam szembe magamat!


 Címzett: Mitch
Mindent elmondok. Sokat kell mesélnem. Gyere a házunkhoz most , öt perc és ott vagyunk!


Feladó: Mitch
Vagyunk? Ki a francal vagy , Es?


Címzett: Mitch
Justin.

-Ki keres ennyire édes? - Vetett rám kaján vigyort Jus.
-Mitchell. Emlékszel , ő volt a "játszópajti" csaj. - Gúnyolódtam Justinon.
-Felejts el azt , Shawty. Nem akartam olyan lenni. Miattad változok. - Nézett rám gyönyörű mogyoróbarna szemeivel.
-Édes , ha már ennyire szeretsz , fázom , nekem adnád a dzsekid amíg kintt leszek? - Pislogtam édesen , mire felnevetett.
-Hogyan tudnék ellenálni Msr. Bieber. - Mosolyott rám szemtelenül , mégis annyira ellenálhatatlanul.
-Már itt tartunk , Bieber? - Kezdtem bele a szócsatánkba. Persze ez amolyan játék. Egyikőnk sem gondolja komolyan.
-Nem tetszik , Rune? - Feleselt.
-Piszkosul őrjítő veled veszekedni! - Kiabáltam egyre hangosabban.
-De veled jobb mint egy orgazmus! -Ordította el magát , de tudta , ebből nem mászhat ki. Az ablak résnyire le volt húzva , így az utcán arra járók , és még a vontató sofőrje is hátranézett. Justin egyre vörösebb lett , tudta , hogy ez kínos. Én könnyeimet visszafolytva röhögtem , már-már "röfögtem" is. A héten most először.
-Ezt senkinek nem mondhatod el. Még Twisnek és Butlernek sem. - Fogta be a számat , de már neki is folytak a könnyek a szeméből.
-Lakat a számon! - Motyogtam tenyerébe. - De Justin! Félek tőle , hogy mi történik ha találkozol vele. - Tereltem a témát újra vissza.
-Nem tudom. Legszívesebben a földön fekve ütném és rúgnám , de a te apád. Nem tehetem meg. - Hajtotta le a fejét.
-Nem értem minek jött ide , semmi köze nincs hozzám. - Néztem ki vállamat vonva az ablakon. Justin elment a szervízig a vontatóval , de az jármű megállt az utcába , engem kitenni. Mitch észrevett , hatalmas mosollyal közeledett felém , majd mikor odaért megölelt. Justin is kiszállt egy pillanatra , csak hogy elköszönjön , és hogy bemutatkozzon.
-Szia , Mitchell , ugye? - Mosolygott a dermedt  lányra. - Justin Bieber vagyok , örülök hogy találkoztunk. Sajnos az első találkozásunk nem volt túl szivélyes , neharagudj. - Rázott kezet Mitchhel. 
-Baby , most megyek elintézem a kocsit , ha végeztél hívj. Nyomott apró csókot a számra , majd végígsimítva arcomat elengedett. Mitch tágra nyílt szemekkel figyelt mindent , miközben puszit küldött Biebs az autóból. Mikor már elég távol voltak , így Ms. Kenton szembefordítva magával kizökkenthetett teljes boldogságomból.
-Szóval.. Magyarázd el kérlek , hogy mi a francért csókolt meg az előbb a "seggfej" , és hogy miért is hagytad? - Nézett rám gúnyos , felháborodott , mégis jogos tekintettel Mitch.
-Már nem seggfej. - Válaszoltam higgadtan.
-Nem azt mondtam az elején? -Húzta mosolyra a száját tudva ,  hogy igenis igaza van.
-Ha olyan lenne mint akkor , akkor szóba sem állnék vele. De sok dolog történt azóta. Rengeteg mindent nem tudsz. Most a lényeget tudom csak elmondani. Talia meghallt. A férfi akit láttál a vérszerinti apám. Justin mentett meg tőle , ő segített túlélni a húgom halálát. Mikor megtudtam , elszöktem tőle , és egy sikátorban összefutottam pár izmos fegyencjelöltel , ha Justin nem intézi el őket akkor most halott lennék. Dióhéjban ennyi történt mióta nem láttalak.... És - Nyeltem hatalmasat.. - Azthiszem lefeküdtem vele.  - Szűrtem ki fogim között. Mitch elkerekedt szemekkel , sápadt arcal nézett végig rajtam , majd kimondta.
-Hogy érted  hogy azthiszed? - Nézett még mindig hitetlenkedve.
-Miután elmentél , észrevett és elkapott. Megparancsolta , hogy ott kell maradnom velük.  Minden féle italt adott , és egy pont után minden emlékem megszakadt. Másnap a szobájában ébredtem , nagyon hiányos öltözetben , és ő maga mesélte. Sosem szégyeltem magam annyira , mint most. - Kezdtem a "sajnálom" monológom.
-Maradnom kellett volna. - Hajtotta le a fejét.
-Nem a te hibád. Ha nem történik minden így , most még mindig bántana , és sosem szerethetném. - Mosolyodtam el.

-Nemharagszom. A lényeg hogy most rendben vagy. - Ölelt meg. - Viszont most mennem kell , randizom Connor Lametti-vel.  - Mosolygott kicsit kajánúl Mitch.
-Úristen , azzal a Lamettivel , akinek "colgate mosolya" van? - Nevettem fel.
-Pontosan! És annyira édes , alig hiszem el hogy tetszem neki. - Virult Mitch.
-Engedlek , hisz most ez a legfontosabb. - Öleltem át szorosan , majd puszit nyomva egymás arcára elindultunk két irányba. Rácsörögtem Justinra , aki zihálva vette fel a telefont.
-Esmee , rohanj , az a szemét dök téged keres! Szedd a lábad! - Ordított a telefonba idegesen , mire lábaim akaratlanul is , de rohanásnak indultak.

Sziaszok! Nagyon édesek vagytok , kaptam egy új díjat amit mégegyszer köszönök! Az első is még most is elképesztő! Hihetetlenek vagytok! 5 komment , és következő! <333 sok puszi , imádádlak titeket! <3